Halgulyás, ami ellentmondás, tehát: Halászlé

A receptnek németül "halgulyásleves" a neve...
Elvileg ami "gulyából" van, az gulyásleves, ami halból, az halászlé, tehát ne keverjük a szezont a fazonnal, beszéljünk magyarul simán halászléről.

„... visszamenénk a szöllőhegybe egy szíves keszthelyi lakoshoz halászlére meghivatva. Ennek mi Vas vármegyében csak hírét hallánk, de azt a jóságot, mellyet ez a szájjal éreztet, nem is képzelheted; pedig mi együgyü annak készítése! Összeszednek tudnillik mindennemű halat, s annál jobb, minél többnemű kevertetik össze, ezeket darabokra metélvén, bográcsba rakják, s megsózván, egy egész paprikát s fél marok vörös hagymát közibe hintnek, s eképpen a bográcsba befojtván tulajdon gőzében párolják. Annakutána egy kis sárgás rántást csinálnak, mellyet vízzel kevert vörös borral -- melybe ismét petrezselymet és kakukkfüvet hánynak --, felöntik s egyszer felforrni engedvén, kitálalják. Valamint igen egyszerű ennek készítése, úgy íze felséges.”

– Horváth József Elek (1784-1835) kaposvári iskolaigazgató 1832-ben a "Sas" folyóiratban megjelent tudósításából

Hozzávalók 2 személyre:

50 dkg halfilé
1 ek vaj
2 vöröshagyma
3 paradicsom
1 paprika
só
őrölt fekete bors
2 tk édes őrölt pirospaprika
1/4 l halleves
petrezselyem

1. A konyhakész halfilét feldaraboljuk.
2. A vöröshagymát meghámozzuk és apróra vágjuk.
3. A paradicsomokat leforrázzuk, meghámozzuk, negyedeljük és kivágjuk a csumáját (Mariannának köszönöm, hogy eszembe juttatta ezt a szépséges magyar szót :)).
4. A paprikát is feldaraboljuk (magok nélkül).
5. A vajat egy serpenyőben felolvasztjuk, a vöröshagymát üvegesre pároljuk, a haldarabokat, a paradicsomokat, a paprikát hozzáadjuk, sózzuk, beleszórjuk az őrölt paprikát, levesszük a főzőlapról, jól átkeverjük, majd a hallevest is hozzáadjuk.
6. Visszatéve a lapra 15 percig, lefedve, alacsony lángon főzzük.
7. Friss, apróra vágott petrezselyemmel (vagy kaporral) tálaljuk.

Párizsi saláta

"A savanyúság felvidít!" - mondják az osztrákok.
Ez valamennyire igaz is, hiszen ha beleharapunk egy citromba, vagy almaecetet kortyolgatunk, biztosan széles "mosolyra", jobban mondva grimaszra húzódik a szánk.
Az igazság viszont az, hogy a mondás egy kicsit eltorzult az idők folyamán, és valójában így szólt: "A savanyúság étvágygerjesztő!"
Jó kedv, jó étvágy és a ráadás: a savanyú éllmiszerek általában nagyon egészségesek. Savanyú káposzta, citrom, kefír, író, almaecet, mustár, ecet, bogyós gyümölcsök, alma, meggy - mind-mind tele vannak aszkorbinsavval (C-vitamin). Ezt a "citromsavat" nem szabad összekeverni sem a természetes, sem a mesterségesen előállított citromsavval, amelyet tartósítószerként használ az élelmiszeripar, és a csomagoláson E330-ként bukkanhatunk rá. Utóbbi nagyon egészségtelen, túlsavasítja a szervezetet, ami elhízáshoz és többek között a cellulitisz megjelenéséhez is vezet, ezért jobb, ha kerüljük a nagy mennyiségben történő fogyasztását (főként készételekben és üdítőitalokban viszik túlzásba a felhasználását).
Amit még ennél a receptnél meg kell jegyeznem, hogy otthon ilyet soha nem ettem, viszont Ausztriában nagy hagyománya van (és persze Svájcban is), így engem is megfertőzött idővel a párizsi saláta iránti szenvedély.

Hozzávalók 2 személyre:

10 dkg párizsi fejenként
1 tojás
1 vöröshagyma
fél fej saláta
fehérborecet
olaj
mustár
só
cukor
őrölt fekete bors
friss zöldfűszerek

1. A felszeletelt párizsit szépen elrendezzük egy lapos, nagy tányéron.
2. A finomra vágott vöröshagymát egyenletesen elosztjuk rajta, és rátesszük a 10 percig főzött, negyedelt tojást.
3. Elkészítjük a dresszinget a salátához: 2 rész olaj, 1 rész ecet, mustár, só, bors, cukor, snidling (vagy egyéb zöldfűszer, ami kéznél van).
4. A dresszing felét a párizsira öntjük, másik felét pedig a salátára és alaposan átforgatjuk, majd ahogy a fotón is látható, elrendezzük a salátát is a tányéron.
5. Vajas kenyérrel fogyasztva a legfinomabb :)

Paprikakrémleves

Meteorológiailag már március elsején elkezdődött, csillagászatilag viszont csak jövő héten fog. Tavasz.

Lassan elpakolhatjuk a téli kabátokat és a hóláncokat, kirándulhatunk a szabadban szánkózás helyett, hogy elfelejtsük a tavaszi fáradságot, és természetesen az étkezési szokásaink is gyökeresen megváltoznak.

Nemsokára tavaszi zöldségek és gyümölcsök kerülnek az asztalra: karalábé, retek, spárga, medvehagyma, spenót, és persze a friss, illatos, hazai eper. a szervezetünk sem kíván már nyomós ételeket, mint télen, talán leadjuk a felszedett kilókat, hogyha rántott hús helyett néha friss halat eszünk. De azért egy fröccs amellett is elfér majd!

Mielőtt végleg beköszöntene a jó idő és a teraszon reggelizhetünk vagy a parkban uzsonnázhatunk egy pléden, jöjjön az utolsó igazán téli receptünk, amivel remélhetőleg el is búcsúztatjuk a zord időjárást.

Hozzávalók:

1 sárga kaliforniai paprika
1 vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
olaj
száraz fehérbor
só, bors
fél liter marhahúsleves
100 ml tejszín

1. A vörös- és fokhagymát meghámozzuk, apróra vágjuk, olajon megpirítjuk.
2. A paprikát is feldaraboljuk, hozzáadjuk.
3. Felöntjük kevés fehérborral.
4. Megvárjuk, míg az alkohol elpárolog.
5. Fűszerezzük.
6. Az egészet egy mixerrel alaposan átkeverjük.
7. Visszaöntjük a lábasba, felölntjük a tejszínnel, és még egyszer felforraljuk, hogy a markáns tejszíníz eltűnjön.
8. Snidlinggel tálaljuk!

Tiroli zöldséges árpagyöngyleves

Sokan panaszkodnak, hogy nehezen bírják már a telet, kifogytak a tartalékaik, egész nap tudnának aludni és úgy várják a nyarat, mint a Megváltót. A nyár még szerintem igencsak odébb van, de egy erőleves talán segíthet átvészelni a nehezebb napokat.
Miért éppen árpaleves? Kutatások támasztják alá az eleinte szokatlanul hangott kijelentést: az ókori gladiátorok "árparopogtatók" voltak.

Az egykori Asia Minor provincia fővárosa, Epheszosz közelében feltárt, mintegy 70 sírból álló gladiátor-temető leletei választ adnak a furcsa jellemzésre: a csontok vizsgálata bizony cáfolja a római harcológépek testfelépítéséről szőtt hollywoodi elképzeléseket. A Törökország területén fekvő temetőben nyugvó gladiátorok nem drabális húsevő-hústornyok, hanem sokkal inkább túlsúlyos vegetáriánusok voltak.
A "nagy csalás" persze nem a hollywoodi kasszasikerekkel kezdődött: már a korabeli mozaikok is megtermett izomkolosszusokként ábrázolják a gladiátorokat. Ám a történészek szerint ez inkább korabeli píárfogás lehetett, mellyel a harcosok macsó imázsát akarták javítani, semmit hű képet adni valódi testalkatukról.
Karl Grosschmidt, a bécsi egyetem törvényszéki kórboncnoka a csontok vizsgálata alapján megállapította: a gladiátorok valójában árpa- és bab-diétán éltek. Hogy ez elég egyhangú koszt volt, maga a tudós is elismerte. "Annyit árpát és babot kaptak minden nap, hogy a végén tényleg nagyok és erősek lettek tőle" - véli Grosschmidt. A tudós azt gyanítja, az egyhangú diéta különös módon a harcosok ereinek és idegrendszerének védelmét szolgálta, hiszen a lerakódott zsírrétegen jól feszült a testüket óvó páncélzat, az ütésektől pedig óvta a belső szerveket." (Forrás)

Hozzávalók:

10 dkg szalonna (nem füstölt a legjobb, a füstölttel sincs gond, csak akkor "füstösebb" lesz a végeredmény)
1 fej vöröshagyma
6 dkg árpa
negyed kg főtt tarja
25 dkg zöldség (póré, sárgarépa, zeller)
másfél liter víz
ecet
só
petrezselyem

1. A szalonnát felkockázzuk, zsírjában megfuttatjuk.
2. A vöröshagymát apróra vágjuk és megpirítjuk, röviden átforgatjuk az árpát is, az egészet felöntjük egy liter vízzel, majd hozzáadjuk a tarját. Másfél órát főzzük.
3. Kb. egy óra után az apróra vágott zöldségeket hozzáadjuk, sózzuk.
4. Hozzáadjuk a petrezselymet is, amit apróra vágtunk.
5. A húst a tálalás előtt vaágjuk kockákra.
6. A legvégén kevés ecettel ízesítjük.

A recept Maria Drewes tiroli receptkönyvében is megtalálható.

Francia hagymaleves - Soupe à l'oignon

Ha elegáns ételt szeretnénk az asztalra tenni, ismerjük a francia konyhát és van otthon egy olyan bolond, akire rá lehet sózni a piszkos munkát, akkor magától értetődik, hogy francia hagymalevest kell készítenünk, ami nem csak finom, de télen kiváló előétel is lehet a nagy hidegben.

A Soupe d’oignons aux Halles már a 18. században is kedvelt étele volt a francia kereskedőknek, vendégeknek, turistáknak. A párizsi vásárokban gond nélkül, bármikor hozzá lehetett jutni. A hozzávalók olcsók voltak, az elkészítés senkinek nem okozhatott problémát, mindez igazi "szegények ételéve" tette ezt a levest, hiszen se húsra, se gabonára nem volt hozzá szükség. Így meleg étel kerülhetett az asztalra még akkor is, amikor az amúgy alapélelmiszerekben hiányt szenvedtek pl. a forradalom idején. (Forrás)

De hogyan lehet a szegények eledelét elegánssá változtatni? Csakis minőségi hozzávalókra, jó borra és pár csepp konyakra van hozzá szükség.

Fontos: papírzsebkendő a vöröshagyma-szeletelőnek!!!

Hozzávalók 2 személyre:

2 közepes vöröshagyma
vaj
1 pohár száraz fehérbor
1 liter marhahúsleves
2 szelet toastkenyér
2 szelet sajt
2 cl konyak
só, bors

1. A vöröshagymát karikákra vágjuk és vajon, közepes lángon puhára pároljuk.
2. Felöntjük fehérborral, rotyogni hagyjuk, míg az alkohol elpárolog.
3. Hozzáadjuk a levest és tovább főzzük.
4. Közben a kenyereket a pirítóba dobjuk, majd a sütőben, 100 fokon ráolvasztjuk a sajtot.
5. Nagy tányérokban tálaljuk a levest, hogy a kenyérszeletek is beleférjenek. Végül pár csepp konyakkal bolondítjuk meg.

Gesztenyekrémleves

Elérkezett a forraltborozás és sült gesztenye-majszolás időszaka. A legjobb ebben, hogy (a sok okos szerint) ezt nyugodt szívvel akár este is megtehetjük, mert a gesztenye nemcsak egészséges, de nem is hízlal, csak laktat. Jót tesz az idegeknek, energiával tölt fel egy kemény nap után, és kifejezetten ajánlott operációt követően, amikor a testnek regenerációra van szüksége. Könnyen emészthető, és tele van azokkal az aminosavakkal, amelyekből szervezetünk a szerotonin boldogsághormont állítja elő. A sok húst fogyasztóknak is ajánlott, mert lúgosító hatása miatt helyreállítja a gyomor egyensúlyát.

Hozzávalók:

fél vöröshagyma
vaj
1 dl fehérbor
100 g hámozott, főtt gesztenye
só
őrölt feketebors
1 adag marhahúsleves fejenként
125 ml tejszín

1. A vöröshagymát apróra vágjuk és vajon megpirítjuk.
2. Fehérborral felöntjük.
3. Hozzáadjuk a gesztenyét és lassan főzzük.
4. A levessel felöntjük, kevergetjük.
5. Sózzuk, borsozzuk.
6. Hozzáöntjük a tejszínt és egy botmixerrel krémesítjük.
7. Előmelegített tányérban tálaljuk.

Marhahúsleves

Az igazat megvallva, ezzel a recepttel kellett volna kezdeni az egész blogolást. Több receptben olvasható ugyanis, hogy marhahúslevesre van szükség az étel elkészítéséhez. Ezt lehet porral helyettesíteni, de mi inkább lefőzünk mindig egy nagy adagot, joghurtos dobozban eltesszük a fagyasztóba, és ha szükség van rá, csak fel kell olvasztani.

Hozzávalók:

másfél kg marhafartő
2 velőscsont
1 vöröshagyma
3 nagy sárgarépa
1 zeller
1 nagy szál újhagyma
1 köteg petrezselyem
10 szem fekete bors
só
4 liter víz

1. Ha szaftos húst szeretnénk készíteni, akkor a húst és a csontokat forrásban lévő, enyhén sózott vizbe tesszük. Viszont ha erősebb, ízesebb, karakteresebb levest szeretnénk, akkor hideg, enyhén sózott vízben helyezzük a húst és a csontokat.
2. Kb. másfél órán keresztül, lefedve hagyjuk forrdogálni, de nem kell lobognia. Ha hab keletkezik a leves felszínén, azt távolítsuk el.
3. A megtisztított zöldségeket, sót, borsot hozzáadjuk, és még fél órán át főzzük. (A zöldségeknél mindenki figyelembe veheti a saját ízlését: több sárgarépától édesebb, a túl sok újhagymától kicsit zöldes árnyalatú lesz a leves, valamint figyeljünk oda arra, hogy a zellernek nagyon intenzív íze van.)
4. Honnan tudhatjuk, hogy a hús megsült? Szúrjunk bele egy kötőtűt, vagy fapálcikát, és ha úgy érezzük, hogy ellenállás nélkül, egyenletesen csúszik bele a húsba, akkor teríthetjük az asztalt.
5. Viszont ha nem tálaljuk a húst azonnal, akkor érdemes hideg vízben hagyni kihűlni, így az nem fog kiszáradni, valamint a színe is friss marad. A levest pedig máris szervírozhatjuk!

Görög saláta

Mindig nagy álmom volt eljutni Görögországba, ez idén teljesült is: Christiannal egy hetet nyár elején Ios és Santorini szigetén töltöttünk el. Az egyik legnagyobb élmény az igazi görög konyhaművészetbe való belefeledkezés volt, ez meg is látszott a mérlegen, amikor hazaértünk. Kipróbáltunk minden kötelező, tipikus, autentikus nemzeti ételt, és kedvenc éttermet is sikerült találtunk, amiről anno a másik blogban írtam is: ez volt az Octopus Tree. Most pontosítanék is valamit: nem a szinte az étteremből kinövő, árnyékot adó fa alakja, hanem az ágak közé kifeszített kötélen száradó oktopuszok miatt kapta az étterem a nevét. Amúgy az interneten is több helyen ajánlják a hajósoknak ezt a kikötői éttermet Ios-on: Apostolis, a tulaj szinte perfekt beszél angolul, hála angliai feleségének, aki amúgy a szakácsnő, és mi tagadás, jól is végzi a munkáját. Mi egy pillanat alatt eldöntöttük, hogy bizony másnap és harmadnap is be kell oda térnünk valami harapnivalót keríteni magunknak. De ez csak az egyik ok volt, a környék is nagyon kellemes, nem is lehetne más egy kikötőben, ahol egymás hegyén-hátán ringatóznak a szebbnél szebb jachtok, és meleg szél fújdogál az árnyékos ülőhelyeken.

Ha friss garnélák nálunk nem is olyan gyakran jönnek szembe, azért egy görög salátát bárki könnyedén össze tud állítani, és az alaprecepthez ízlés szerint plusz hozzávalókat is adagolhat: tojást, fejes salátát, kapribogyót, esetleg hússzeleteket.

Hozzávalók fejenként:

2 paradicsom, fél uborka, fél-fél különféle színű kaliforniai paprika, fél lilahagyma, fetasaj, bazsalikom, oregánó, fehérborecet, olívaolaj, cukor, só, őrölt fekete bors.

1. Az elkészítés nagyon egyszerű: a zöldségeket megmossuk, ha szükséges, meghámozzuk, feldaraboljuk tetszés szerint csíkokra vagy kockákra, és összekeverjük egy nagy tálban, majd a dresszinget ízlés szerint elkészítjük az ecetből, olajból, sóból, cukorból, borsból, és már készen is vagyunk!