A legolcsóbb nemzeti eledelnek Tirolban a gombóc számít. Keddenként és csütörtökönként délben mindig gombóc került az asztalra, ezek a napok még ma is a "gombócnap" elnevezést viselik. A babona szerint sem kedden, sem csütörtökön nem szabad a nyájat a legelőre terelni, mert a gombócnapon kihajtott nyáj ősszel nem érkezik épségben és hiánytalanul haza. (1)
Tirolban a hagyomány szerint az első gombócot a levesben, a másodikat savanyú káposztával, a harmadikat disznóhússal, a negyediket pedig salátával fogyasztják. Aki még bírja szusszal és gyomorral, az a negyedik gombóc után kezdheti elölről a sort.
Egy kis történeti áttekintés:
Régi ételmaradványok vizsgálatai igazolják, hogy már háromezer évvel ezelőtt is készítettek errefelé tésztába töltött, majd egyben kifőzött hús- és gyümölcsgombócot.
A gombóc első képi megjelenítése egy 12. századi freskón látható.
Manapság a tiroli gombóc búzakenyér, némi búzaliszt és szalonna hozzáadásával készül. Korábban a búzából készült gombóc kizárólag vasárnapi étel volt, hétköznapokon rozs-, árpa- vagy zablisztet használtak az elkészítéshez. Nemcsak szalonnát vagy kolbászt, hanem a 17. századi polgári otthonokban már halat is használtak alapanyagként.
A gombócrecept ismerete egyáltalán nem jelenti azt, hogy az ember tökéletesen el is tudja azt készíteni. A jó szakács(nő) a gombóckészítési tudományáról ismerszik meg - tartja a mondás. (2)
Éppen ezért beleugrunk a mély vízbe, jöjjön hát a tiroli gombóc (Tiroler Knödel) receptje (böjt idején ezt a gombócot természetesen hús nélkül készítik, vajban kisütik, majd sós vízben vagy levesben készre főzik):
Recept 4 személyre:
250 g zsemle vagy kenyér
1/4 liter tej
3 tojás
1 fej vöröshagyma
150 g kolbász
150 g szalonna
1 köteg petrezselyem
100 g vaj
só
őrölt feketebors
Fontos!!! A lisztet mi szándékosan hagyjuk ki a receptből, ami két okból teszi izgalmassá a főzést: egyrészt örülhetünk, mert nem lesz olyan nyomós tőle az étel, másrészt jobban kell törekednünk az alaposságra, ugyanis liszt nélkül a gombócok sokkal könnyebben szétesnek a vízben, így előfordulhat, hogy a fazékban végül csak egy kolbászos masszát találunk.
1. Melegítsük fel a tejet, de ne forraljuk! Öntsük rá a kenyérre, vagy zsemlékre, amiket korábban már egy tálba tettünk.
2. Verjük fel a három tojást, ezt is öntsük a tálba, és keverjük össze jó alaposan.
3. Amíg a massza pihen, tegyünk egy serpenyőt a tűzhelyre, közepes lángon olvasszuk fel benne a vajat. Az apróra vágott vöröshagymát és a felkockázott kolbászt, szalonnát pirítsuk meg a vajban, majd az apróra vágott petrezselymet is adjuk hozzá.
4. A megpirított hagyma-hús-petrezselyem keveréket adjuk hozzá a tejben áztatott kenyérhez, zsemlékhez. Sózzuk, borsozzuk ízlés szerint.
5. Alaposan keverjük át a masszát és hagyjuk 15 percig pihenni.
6. Itt jönne a liszt hozzádása, amit mi kihagyunk (aki kitart a ragasztóanyag mellett, természetesen adhat hozzá lisztet, a gombócok ízén nem fog változtatni, csak nagyobb lesz az esély arra, hogy nem esnek szét a vízben, illetve hogy túl keményre sikerülnek).
7. Közben, ha minden igaz, letelt a 15 perc :)
8. Nedves kézzel formázzunk gombócokat a masszából, és lobogó, de nem vadul forrásban lévő vízben 20-25 percig főzzük őket.
9. Amíg a gombócok főnek, elkészítjük - szezontól függően - a körete(ke)t. Jelen esetben káposztasálátát köménnyel és ecet, olaj, cukor, só, bors hozzáadásával készült dresszinggel, amelyet a paradicsomsalátához is használhatunk, de utóbbiból a bőven adagolt petrezselymet se felejtsük ki.
10. Asztalhoz!!! Az első gombócot húslevesben fogyaszthatjuk, a másodiktól kezdve pedig jöhetnek mellé a saláták, és egy pohár sör.
Az ősi szabály szerint a gombócokat nem szabad késsel vágni, különben kivágjuk a lelküket. Hogy szegény gombócokkal ez ne történhessen meg, ajánlatos őket inkább villával (esetleg villával és kanállal) lágyan szétválasztani (ha ez a tiroli specialitás tökéletesre sikerült, nincs is szükség vágóeszközre, valóban elegendő a puha gombócokat egy villával elfogyasztani). A gombócok lelkének megóvása mellett két másik magyarázat is van erre az eljárásra. Egyrészt így nem keletkeznek a gombócon a vágás következtében egyenletes felületek, így ha szósszal esszük, akkor több mártást képes felvenni, másrészt pedig ez egy kedves gesztus a szakács(nő) felé, miszerint tökéletes állagú ételt kaptunk, és nincs szükség a kőkeményre főtt nemzeti eledel erőszakos vagdosására.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése