Sült csirke

Mi van akkor, ha az emberhez hirtelen beállít egy sereg éhes rokon vagy vendég, és gyorsan kell valami táplálót az asztalra varázsolni úgy, hogy közben ne kelljen a fazék mellett strázsálni...
Erre is van megoldás a sült csirke "személyében", ami még a gyerekeknek is örömöt fog okozni: a legjobb, ha kézzel esszük a combokat, szárnyakat.

Hozzávalók:

csirkecomb, csirkeszárny éhségtől függően adagolva
fejenként 1-2 darab sárgarépa és burgonya
só
őrölt fekete bors
szárnyasfűszer
olívaolaj

1. A combokat, szárnyakat sózzuk, borsozzuk, fűszerezzük.
2. Meghámozzuk a burgonyát, és azonos nagyságú darabokra vagdossuk.
3. A sárgarépával is ugyanígy teszünk.
4. Sütőlapra tesszük és olívaolajjal meglocsoljuk.
5. A húsok nagyságától függően 45-60 percig 160 fokon megsütjük.

Marhahúsleves

Az igazat megvallva, ezzel a recepttel kellett volna kezdeni az egész blogolást. Több receptben olvasható ugyanis, hogy marhahúslevesre van szükség az étel elkészítéséhez. Ezt lehet porral helyettesíteni, de mi inkább lefőzünk mindig egy nagy adagot, joghurtos dobozban eltesszük a fagyasztóba, és ha szükség van rá, csak fel kell olvasztani.

Hozzávalók:

másfél kg marhafartő
2 velőscsont
1 vöröshagyma
3 nagy sárgarépa
1 zeller
1 nagy szál újhagyma
1 köteg petrezselyem
10 szem fekete bors
só
4 liter víz

1. Ha szaftos húst szeretnénk készíteni, akkor a húst és a csontokat forrásban lévő, enyhén sózott vizbe tesszük. Viszont ha erősebb, ízesebb, karakteresebb levest szeretnénk, akkor hideg, enyhén sózott vízben helyezzük a húst és a csontokat.
2. Kb. másfél órán keresztül, lefedve hagyjuk forrdogálni, de nem kell lobognia. Ha hab keletkezik a leves felszínén, azt távolítsuk el.
3. A megtisztított zöldségeket, sót, borsot hozzáadjuk, és még fél órán át főzzük. (A zöldségeknél mindenki figyelembe veheti a saját ízlését: több sárgarépától édesebb, a túl sok újhagymától kicsit zöldes árnyalatú lesz a leves, valamint figyeljünk oda arra, hogy a zellernek nagyon intenzív íze van.)
4. Honnan tudhatjuk, hogy a hús megsült? Szúrjunk bele egy kötőtűt, vagy fapálcikát, és ha úgy érezzük, hogy ellenállás nélkül, egyenletesen csúszik bele a húsba, akkor teríthetjük az asztalt.
5. Viszont ha nem tálaljuk a húst azonnal, akkor érdemes hideg vízben hagyni kihűlni, így az nem fog kiszáradni, valamint a színe is friss marad. A levest pedig máris szervírozhatjuk!

Tonhalas tészta

Eleget olvashatunk a neten vagy újságokban arról, hogy manapság mennyi káros anyag kerül a különféle élelmiszerekbe, az adalékok rákot okoznak, és ki tudja, hogy a hentesnél vásárolt hús honnan származik. A PETA német oldalán olvastam egy cikket, ahol 9 pontban felsorolják, miért nem indokolt tonhalat enni (erre nem térnék most ki, mindenki utánaolvashat a linken, és ne feledjük, hogy mindegyik érvnek az ellenkezőjét is alá tudnánk támasztani), majd a tizedik pontban jött a legnevetségesebb javaslat a megoldásra: "halmentes" tonhal-termék... Az angliai találmány lényege, hogy vega-minőségben nyújt búza- és szójaprotein alapú tonhal-hasonmást, aminek az állaga, íze, illata is nagyban emlékeztet a tonhalra... Ez a "Fish Free Tuna" termék mentes minden higanyszennyeződéstől, baktériumoktól, és nem kínoznak az elkészítése közben állatokat.
Hmmm... Én ezt ugyanolyan nevetségesnek tartom, mint a "light" termékeket. Természetesen mindegyik mellett és ellen lehetne érveket felhozni attól függően, hogy valaki vega vagy húsevő, diétázik vagy sem: lehet a tonhalak higanytartalmáról papolni, és arról is olvashatunk elég tanulmányt, hogy a fent egészségesnek nevezett "halmentes hal" alkotóelemének, a szójaproteinnek 100 grammja annyi ösztrogént tartalmaz, mint egy fogamzásgátló tabletta.
Szóval nem célom senkit sem lebeszélni, esetleg rábeszélni egyik termékre sem, mindenki eldöntheti saját belátása szerint, mit eszik. (Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság javaslata szerint babavállalás előtt álló, vagy várandós nők ne fogyasszanak hetente 100 grammnál több (tengeri) halat, és tonhalat amúgy sem tanácsos heti kétszeri alkalomnál gyakrabban a tányérunkra tenni.)
Mint sok más esetben, itt is a mértékletességre kell figyelni, kis mennyiségben nem okozhat gondot a tonhalfogyasztás sem, éppen ezért következik ma egy tonhalas tészta recept, ami a Murmeli hotel (Oberlech) szakácsától származik, könnyen elkészíthető, és nagyon ízletes.

Hozzávalók 2 személyre:

2 közepes paradicsom
1 gerezd fokhagyma
fél kaliforniai piros paprika
160 g tonhal
1 dl fehérbor
olívaolaj
1 kis csésze marhahúsleves (lefagyasztott alaplé, vagy ha az nincs, akkor megteszi a kocka is)
petrezselyem
(chili)
tészta
só, őrölt feketebors

1. A fokhagymát apróra vágjuk és az olajon megpirítjuk. Tegyünk fel közben vizet forrni a tésztának. A vizet csak sózzuk, nem kell bele olaj, ez csak tévhit, nem fog a tészta összeragadni, ha majd a beledobás után egyszer jól átkeverjük, és ha a tészta olajos, akkor nem veszi fel a szószt sem rendesen.
2. A paradicsomot felkockázzuk, hozzáadjuk a fokhagymához, olajhoz, és 10 percig lassan megfonnyasztjuk. (Aki akar, itt chilit is hozzáadhat.) Közben a tésztát feltesszük főni.
3. Ha a paradicsomok jól összeestek, az egészet fehérborral felöntjük, és kicsit hagyjuk főni.
4. A kaliforniai paprikát felkockázzuk és hozzákeverjük a paradicsomokhoz.
5. Sózzuk, borsozzuk.
6. Felöntjük a levessel, hozzáadjuk a tonhalat és hagyjuk főni.
7. Petrezselyemmel ízesítjük, de ha nincs, jó a snidling is.
8. Közben a tészta is elkészült, öntsük le róla a vizet, nem szabad vízzel leöblíteni, vagy olajat hozzáadni, különben nem tapad rajta a szósz. A tésztát azonnal hozzáadjuk a tonhalszószhoz, és elkeverjük.
9. Uborkasaláta jól passzol hozzá, amihez feltétlenül adjunk friss kaprot (ha nincs friss, akkor a szárazat morzsoljuk át az ujjaink közt, így az aromák jobban érvényesülnek).

Paprikás krumpli

Eckart Witzigmann, az évszázad szakácsa szerint a paprikás krumpli csak disznózsírral elkészítve az igazi. Mi nem használunk semmihez sem zsírt, és nem hiszem, hogy ez sokat rontana az ízeken.
Ami a kalóriákat illeti, a krumpli miatt nem igazán kell aggódni: 100 gramm burgonya "csak" 85 kalóriát tartalmaz, ezzel szemben 100 gramm kenyér 250-et, 100 gramm rizs pedig 370-et... A burgonya a kevéske kalória mellett gazdag A és C-vitaminban, káliumban, fehérjetartalma pedig a tojáséval egyenértékű. Mellesleg pedig ízletes is :D

Hozzávalók:

burgonya és kolbász 1-1 arányban
1 közepes vöröshagyma fejenként
1 ek. paradicsomvelő (otthon is elkészíthető, de jó a bolti is)
olaj
1 liter marhahúsleves (lefagyasztott alaplé, vagy ha az nincs, akkor megteszi a kocka is)
(friss) kakukkfű
fél chili
3 ek. őrölt pirospaprika
2 gerezd fokhagyma
2 babérlevél
1 tk. kömény (egész)
1 piros kaliforniai paprika
só, őrölt feketebors

1. Felmelegítjük az olajat.
2. Az apróra vágott vöröshagymát megpirítjuk az olajon.
3. A kockára vágott piros kaliforniai paprikát hozzáadjuk, elkeverjük, pirítjuk.
4. A paradicsomvelőt is hozzáadjuk, elkeverjük és az edényt levesszük a tűzről.
5. Beleszórjuk a pirospaprikát és az egészet elkeverjük.
6. A marhahúslevessel felöntjük a keveréket és fél óráig hagyjuk főni.
7. Hozzáadjuk a fűszereket (kömény, chili, babérlevél, kakukkfű, fokhagyma) és főzzük tovább.
8. A feldarabolt kolbászt és krumplit hozzáadjuk, fél óráig főni hagyjuk.
9. A paprikás krumplihoz általában zöld salátát eszünk, és egy sör (vagy egy jo pálinka) is lecsúszhat mellé :)

Szerb rizseshús

Ha Szerbia, akkor:

Belgrád a világjáróknak, vízilabda és tenisz a sportrajongóknak, Emir Kusturica a mozibuziknak, Goran Bregović a füleknek, Boban Marković a táncos lábúaknak és rizseshús az ínyenceknek!

Hozzávalók:

10 dkg rizs fejenként (két felnőttnek egy kávéscsészényi)
10-15 dkg marhabélszín fejenként
1-1 piros és sárga kaliforniai paprika
1 vöröshagyma
1 ek. őrölt pirospaprika
2-3 ek. paradicsomvelő (otthon is elkészíthető, de persze ha nincs, jó a bolti is)
2 csésze marhahúsleves (nekünk mindig van lefagyasztva alaplé, és hamarosan jövök a recepttel is, szerintem érdemes így csinálni, csak elő lehet kapni a fagyasztóból, de ha nincs kéznél, akkor megteszi a kocka is)
olaj
parmezán
petrezselyem

1. A vöröshagymát feldaraboljuk, és a hosszában felszeletelt hússal olajon megpirítjuk, sózzuk, borsozzuk.
2. Levesszük az edényt a tűzről.
3. Hozzáadjuk a paprikaport és jól átkeverjük.
4. A paradicsomvelőt is hozzáadjuk, megint csak elkeverjük.
5. Felöntjük a levessel.
6. A csíkokra vágott kaliforniai paprikát hozzáadjuk.
7. Most jöhet a rizs és az újabb alapos átkeverés.
8. 20 percig kis lángon lefedve készre főzzük.
9. Friss, reszelt parmezánnal és apróra vágott petrezselyemmel tálaljuk.

Jó étvágyat!!! :)

TIPP: Ha több személyre készítjük az ételt, akkor a húst érdemes több kisebb adagban pirítani, és a kész adagot mindig félretenni egy tányérba, így a a serpenyő nem hűl ki, amikor hirtelen nagy adag húst beleteszünk.
Ha a hús fő, és nem pirul, akkor hamar elveszíti a szaftját és kiszárad, ezért figyeljünk oda, hogy ne legyen túl magas a hőmérséklet. Inkább lassan, de biztosan :)

Tyúkhúsleves

Egy jó tyúkhúsleves sok mindenre gyógyír lehet: télen felmelegíti az összefagyott lelkeket, használ a megfázás ellen és másnaposan is szívesen kortyolgatja az ember. Emellett Brazíliától Kínáig, Olaszországtól Indonéziáig ismert és kedvelt étel, Franciaországban pl. nemzeti eledelnek számít (poule au pot). Egységes recept nem igazán létezik, minden nemzet hozzáteszi a saját, jellegzetes hozzávalóit: zöldségfélék ízlés szerint, tejszín, rizs, tészta, tojás, curry, ginzeng vagy mandula.
A hús teklintetében a jó minőségre kell mindössze figyelni, különben az elkészítés kezdőknek sem okozhat gondot.

Hozzávalók:

30 dkg tyúk fejenként (csontostul)
1-2 paradicsom, burgonya és sárgarépa fejenként
1 szár újhagyma
1 karalábé
1 köteg petrezselyem
só, őrölt feketebors


1. A tyúkot hideg vízben feltesszük főni, 20 percig hagyjuk lobogni.
2. A zöldségeket megpucoljuk, feldaraboljuk és hozzáadjuk, további 30 percig főzzük.
3. Sózzuk, borsozzuk és egy kis maradék friss petrezselyemmel szervírozzuk. Minél több friss zöldséget teszünk bele főzés közben (ízlés szerint akár fehérrépát, zellert, borókabogyót, lestyánt, borsót, stb.), annál intenzívebb ízt érhetünk el, és nem lesz szükség levesporos rásegítésre :)

(Kicsit OFF: többen kérdezték már a német verzió kapcsán, hogy honnan töltöm le a receptekhez a képeket... A válasz: nincsenek lopott képek, mindegyiket én készítem, ha pedig olyan témáról van szó, amihez szükséges letöltött kép, azt biztosan lehivatkozom.)

Spanyol mandulatorta (Tarta de Santiago)

A Szent Jakab-út - gyakran spanyol neve (Camino de Santiago) után El Camino-nak is nevezik - középkori zarándokút, mely Spanyolország Galícia tartományának fővárosába, Santiago de Compostelába vezet. A hagyomány szerint az itteni székesegyházban vannak idősebb Szent Jakab apostol földi maradványai. Compostelába nemcsak egy kiindulópontból lehet eljutni, viszont az út fő része azonos. A zarándokút jelvénye a fésűkagyló, melyet az út mentén mindenütt felfestve megtalálhatunk. Az út mentén a bencések kórházakat és rendházakat építettek. Jeruzsálem és Róma után Santiago de Compostela a keresztény zarándoklatok egyik legfontosabb célpontja. A középkortól kezdve, mikor a Szentföldre menő zarándoklatok ellehetetlenültek, a Camino szerepe felértékelődött. A legenda szerint Szent Jakab holttestét hajón hozták Jeruzsálemből Észak-Spanyolországba. Itt eltemették azon a helyen, ahol most Santiago de Compostela található. A Szent Jakab-út 1993-tól az UNESCO Világörökség részét képezi.

Ma már nemcsak magukat kifejezetten vallásosnak tartó emberek indulnak el az úton, hanem egyre többen azok is, akik keresnek valamit, keresik önmagukat, keresik különféle kérdéseikre a választ. Az 1980-as évek második felétől kezdve a Szent Jakab-út reneszánszát éli. Az egész világból érkeznek ide zarándokok, hogy a Camino-t, vagy annak egy részét végigjárják. 1993-ban július 25-e, Szent Jakab ünnepe vasárnapra esett, ezért ún. Szent év volt. Ebben az esztendőben Galícia tartomány különös figyelmet fordított az útra, elindította a Xacobeo 93 nevű kampányt, melynek keretében számos zarándokszállást, útjelzőt felújítottak. A zarándokok száma az ezredforduló után 50 000 felett van. A 2004-es szent évben pedig minden addigi rekordot megdöntött. Ebben az esztendőben a zarándokok száma megközelítette a 180 000-et.

Az El Camino zarándokút adta a gondolatot a hazai kezdeményezéshez, amely Mária-út néven kezdett egy zarándokútvonal hálózat kialakításához. Máriacelltől Csiksomlyóig és Czestohovától Madzsugoréig épül ki a közép-európai zarándokút, melynek néhány szakasza már elkészült. (wikipedia)
A zarándokoknak tanácsos nagy tápértékű élelmiszert magukkal vinniük az útra, hiszen a sok gyaloglás jelentős testi megpróbáltatásokkal járhat. Az egyik ilyen étel, amelyet ajánlhatunk amellett, hogy finom, hetekig eltartható és eléggé nyomós is ahhoz, hogy az ember egy darabig ne érezze éhesnek magát (a vércukorszintre gyakorolt ütős hatásáról már ne is beszéljünk :)).

Hozzávalók egy tortához:

6 tojás

275 gramm kristálycukor

egy citrom reszelt héja

500 gramm hámozott, reszelt mandula

egy kis olaj

egy csipet só

porcukor

Elkészítés:

1. 15o fokra melegítsük fel a sütőt.

2. Egy kapcsos tortaforma szélét kikenjük olajjal, az alját sütőpapírral bevonjuk.

3. A tojásokat habosra verjük, jó sokáig fog tartani legalább tíz percig, de ne csüggedjünk, az eredmény majd magáért beszél. A tíz perc alatt szépen hozzáadagoljuk a cukrot és a citromhéjat is, majd amikor a massza jó habos, egy csipet sót adunk hozzá, és kanalanként a mandulát is adagolni kezdjük.

4. Ha készen vagyunk, beletöltjük a tésztát a formába és kb. egy óráig sütjük. (Érdemes tűvel megszúrni ellenőrzésképpen, és ha nem marad rajta folyós tészta, akkor kivehetjük a formát; a mi tortánk például 45 perc eltelte után készen volt, sütője válogatja.)

5. Hagyjuk kihűlni.

6. És most jöhet a kreatívkodás: ha eddig nem jutott volna eszünkbe, akor irány az internet, töltsük le a keresztmintát, nyomtassuk ki, vágjuk körbe, tegyük a tortára és indulhat a porcukrozás.

Görög saláta

Mindig nagy álmom volt eljutni Görögországba, ez idén teljesült is: Christiannal egy hetet nyár elején Ios és Santorini szigetén töltöttünk el. Az egyik legnagyobb élmény az igazi görög konyhaművészetbe való belefeledkezés volt, ez meg is látszott a mérlegen, amikor hazaértünk. Kipróbáltunk minden kötelező, tipikus, autentikus nemzeti ételt, és kedvenc éttermet is sikerült találtunk, amiről anno a másik blogban írtam is: ez volt az Octopus Tree. Most pontosítanék is valamit: nem a szinte az étteremből kinövő, árnyékot adó fa alakja, hanem az ágak közé kifeszített kötélen száradó oktopuszok miatt kapta az étterem a nevét. Amúgy az interneten is több helyen ajánlják a hajósoknak ezt a kikötői éttermet Ios-on: Apostolis, a tulaj szinte perfekt beszél angolul, hála angliai feleségének, aki amúgy a szakácsnő, és mi tagadás, jól is végzi a munkáját. Mi egy pillanat alatt eldöntöttük, hogy bizony másnap és harmadnap is be kell oda térnünk valami harapnivalót keríteni magunknak. De ez csak az egyik ok volt, a környék is nagyon kellemes, nem is lehetne más egy kikötőben, ahol egymás hegyén-hátán ringatóznak a szebbnél szebb jachtok, és meleg szél fújdogál az árnyékos ülőhelyeken.

Ha friss garnélák nálunk nem is olyan gyakran jönnek szembe, azért egy görög salátát bárki könnyedén össze tud állítani, és az alaprecepthez ízlés szerint plusz hozzávalókat is adagolhat: tojást, fejes salátát, kapribogyót, esetleg hússzeleteket.

Hozzávalók fejenként:

2 paradicsom, fél uborka, fél-fél különféle színű kaliforniai paprika, fél lilahagyma, fetasaj, bazsalikom, oregánó, fehérborecet, olívaolaj, cukor, só, őrölt fekete bors.

1. Az elkészítés nagyon egyszerű: a zöldségeket megmossuk, ha szükséges, meghámozzuk, feldaraboljuk tetszés szerint csíkokra vagy kockákra, és összekeverjük egy nagy tálban, majd a dresszinget ízlés szerint elkészítjük az ecetből, olajból, sóból, cukorból, borsból, és már készen is vagyunk!

Tiroli gombóc

Gombóc, tészta, nokedli, puliszka, ezekből épül fel Tirol konyhája - így hangzik (szabad fordításban) az osztrák népi mondás.
A legolcsóbb nemzeti eledelnek Tirolban a gombóc számít. Keddenként és csütörtökönként délben mindig gombóc került az asztalra, ezek a napok még ma is a "gombócnap" elnevezést viselik. A babona szerint sem kedden, sem csütörtökön nem szabad a nyájat a legelőre terelni, mert a gombócnapon kihajtott nyáj ősszel nem érkezik épségben és hiánytalanul haza. (1)
Tirolban a hagyomány szerint az első gombócot a levesben, a másodikat savanyú káposztával, a harmadikat disznóhússal, a negyediket pedig salátával fogyasztják. Aki még bírja szusszal és gyomorral, az a negyedik gombóc után kezdheti elölről a sort.

Egy kis történeti áttekintés:
Régi ételmaradványok vizsgálatai igazolják, hogy már háromezer évvel ezelőtt is készítettek errefelé tésztába töltött, majd egyben kifőzött hús- és gyümölcsgombócot.
A gombóc első képi megjelenítése egy 12. századi freskón látható.
Manapság a tiroli gombóc búzakenyér, némi búzaliszt és szalonna hozzáadásával készül. Korábban a búzából készült gombóc kizárólag vasárnapi étel volt, hétköznapokon rozs-, árpa- vagy zablisztet használtak az elkészítéshez. Nemcsak szalonnát vagy kolbászt, hanem a 17. századi polgári otthonokban már halat is használtak alapanyagként.
A gombócrecept ismerete egyáltalán nem jelenti azt, hogy az ember tökéletesen el is tudja azt készíteni. A jó szakács(nő) a gombóckészítési tudományáról ismerszik meg - tartja a mondás. (2)

Éppen ezért beleugrunk a mély vízbe, jöjjön hát a tiroli gombóc (Tiroler Knödel) receptje (böjt idején ezt a gombócot természetesen hús nélkül készítik, vajban kisütik, majd sós vízben vagy levesben készre főzik):

Recept 4 személyre:

250 g zsemle vagy kenyér
1/4 liter tej
3 tojás
1 fej vöröshagyma
150 g kolbász
150 g szalonna
1 köteg petrezselyem
100 g vaj
só
őrölt feketebors

Fontos!!! A lisztet mi szándékosan hagyjuk ki a receptből, ami két okból teszi izgalmassá a főzést: egyrészt örülhetünk, mert nem lesz olyan nyomós tőle az étel, másrészt jobban kell törekednünk az alaposságra, ugyanis liszt nélkül a gombócok sokkal könnyebben szétesnek a vízben, így előfordulhat, hogy a fazékban végül csak egy kolbászos masszát találunk.

1. Melegítsük fel a tejet, de ne forraljuk! Öntsük rá a kenyérre, vagy zsemlékre, amiket korábban már egy tálba tettünk.
2. Verjük fel a három tojást, ezt is öntsük a tálba, és keverjük össze jó alaposan.
3. Amíg a massza pihen, tegyünk egy serpenyőt a tűzhelyre, közepes lángon olvasszuk fel benne a vajat. Az apróra vágott vöröshagymát és a felkockázott kolbászt, szalonnát pirítsuk meg a vajban, majd az apróra vágott petrezselymet is adjuk hozzá.
4. A megpirított hagyma-hús-petrezselyem keveréket adjuk hozzá a tejben áztatott kenyérhez, zsemlékhez. Sózzuk, borsozzuk ízlés szerint.
5. Alaposan keverjük át a masszát és hagyjuk 15 percig pihenni.
6. Itt jönne a liszt hozzádása, amit mi kihagyunk (aki kitart a ragasztóanyag mellett, természetesen adhat hozzá lisztet, a gombócok ízén nem fog változtatni, csak nagyobb lesz az esély arra, hogy nem esnek szét a vízben, illetve hogy túl keményre sikerülnek).
7. Közben, ha minden igaz, letelt a 15 perc :)
8. Nedves kézzel formázzunk gombócokat a masszából, és lobogó, de nem vadul forrásban lévő vízben 20-25 percig főzzük őket.
9. Amíg a gombócok főnek, elkészítjük - szezontól függően - a körete(ke)t. Jelen esetben káposztasálátát köménnyel és ecet, olaj, cukor, só, bors hozzáadásával készült dresszinggel, amelyet a paradicsomsalátához is használhatunk, de utóbbiból a bőven adagolt petrezselymet se felejtsük ki.
10. Asztalhoz!!! Az első gombócot húslevesben fogyaszthatjuk, a másodiktól kezdve pedig jöhetnek mellé a saláták, és egy pohár sör.

Az ősi szabály szerint a gombócokat nem szabad késsel vágni, különben kivágjuk a lelküket. Hogy szegény gombócokkal ez ne történhessen meg, ajánlatos őket inkább villával (esetleg villával és kanállal) lágyan szétválasztani (ha ez a tiroli specialitás tökéletesre sikerült, nincs is szükség vágóeszközre, valóban elegendő a puha gombócokat egy villával elfogyasztani). A gombócok lelkének megóvása mellett két másik magyarázat is van erre az eljárásra. Egyrészt így nem keletkeznek a gombócon a vágás következtében egyenletes felületek, így ha szósszal esszük, akkor több mártást képes felvenni, másrészt pedig ez egy kedves gesztus a szakács(nő) felé, miszerint tökéletes állagú ételt kaptunk, és nincs szükség a kőkeményre főtt nemzeti eledel erőszakos vagdosására.

(1), (2): Maria Drewes: Tiroler Küche, Tyrolia-Verlag, Innsbruck-Wien, 2010, 305. oldal